2017. május 18., csütörtök

Nézem***




Nézem***


*** a filmen az imádott várost.
Tűzfalon forrnak a tüzes téglák.
Az íves hidak, a kedves helyek,
A lenyűgöző templomok***
A folyó kanyargó, végtelen csíkja,
Vágva két félre Pestet és Budát.

Szeretlek, mert annyi mindent
Őrzöl magadban belőlem, bár
Egyedül egy sarkot nem tudok
Menni, ha nem kísérnek***
Fáj a hiányod, többé sose látlak.
Nem bírom megtenni ezt az
Utat se már, de boldog vagyok,
Ha fényeid csak filmről látom.

S felidéződik minden csodád***






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...