2016. október 1., szombat

Gondolj rám***



Gondolj rám***


*** ha az őszi ég sötét kárpitba
Vonva elveszti színét, gondolj
Rám akkor is, mikor az indián
Nyár újra napot talál és ezer
Színbe vonja a teret, a fákat.
Tudd – nekem napsugár vagy,
Éltető fény, mely beburkol és
Annyi bántás után csak selymesen
Vigasztal, nevetni tanít***

Gondolj rám, mikor lehetetlen
Mellettem lenned, pedig vérzik
A szíved, de nem ide születtél,
Most az alkony felé nem ültet
Át az ember fát sem, nemhogy
Élete delét töltő férfit, kit haza
Még bizony várnak, de mi haszna,
Mi értelme egy asszony nélküli
Tájnak, háznak, elfogyott
Családnak***

Miattad leszek fény, tompa aranya
Múló idődnek, hiszen az én időm
Már sokkal messzebbre elment***
De nincs idő és nincs határ, hisz
A gondolat bárhová elszáll, és az
Akarat erős – mindenek fölött:
Boldognak lenni végre, fogni a
Kezed, fölnevetni az égre, tudni,
Már nincs választás többé***

Veled maradok, mézillatú
Csendem, halk szavú, finom
Kedvesem – most már
Mindörökké***



thao





https://youtu.be/bEBun4v3h4M

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...