2016. június 11., szombat

Volt egy város***


Volt egy város***


***meseváros, benne templom.
Egyik fele ős öreg, a folyón túl
Vadonat új. Én már mindent
Feladtam, s barátkoztam az
Idegen temetővel, de értem
Jöttek***
S a reménytelenségből megkértek,
Legyek én a remény, a feleség,
Szeretet***
És lettem, s bár nyolc csodás hónap
Után meghalt – ma sem értem, de
Haza hozott, megmentett***
Bár életünk másnak rövidnek tűnik,
Én megértettem az úr szándékát,
Belenyugodtam.
Éreztem neki is jó volt elmenni úgy,
Előtte hatalmas jót cselekedve, s én
Lábon maradtam.
Megtanultam élni, aztán tovább
Szeretni, de ezt neki köszönhetem.
S nagy érzés – határozottnak lenni.

Mindig gondolok rád.
Köszönöm neked fura
Életed, formabontó
Lényedet, s hogy
Mielőtt elmentél

Velem a legnagyobbat
Tetted:- felszabadítottál!




thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...