2016. június 30., csütörtök

Ahogy elnézem***




Ahogy elnézem***


*** mind meghalunk, s
Ha kihull kezünkből a szó,
A hang, a karmesteri pálca,
A sok tudós betű, elszáll a
Por, s talán, talán kicsit
Megmaradunk***
Tőlem egy vers, a másiktól
Sok leírott, tudományos
Gondolat, vagy lejátszott
Kottafej, mely csak arra jó,
Hogy a muzsikát valahogy
Megörökítse, olvashatóvá
Téve, s a por ehhez
Oly törpe***


Az jár jól, aki úgy intézi,
Ne legyen teher, ne legyen
Róla jel, melyről gondoskodni
Kell, legyen elszálló, szélbe
Vágyó, vagy jeltelenül egy
Öreg diófa gyökerei öleljék.
Ne sír legyen, ne bezárt
Fülke – ne így***

A csodás, egyszeri életet
Idézi egy selymes babafürt
Emléke, egy szavakkal teleírt
Papír, vagy word lap, egy
Szerelem, mely akkor se múlhat
Soha, ha már valójában elmúlt,
S a tétova messziben bátortalan
Tapogat, s a lélek, mely biztos
Halhatatlan, csak nem akarom,
Hogy mindez újra folytatódjon.
Elszáradt levél, üres csónak,
A kiszáradt víz a tó - emléktől
Tátongva síró holnap***

Voltunk, majd nem leszünk,
Ez minden, s a legdrágább
Szívben egy kis hely, az
Utolsó kuckó – darab***



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...