2016. január 15., péntek

Biztosan emlékszem


Biztosan emlékszem***


*** bár már nagyon régen volt.
Hosszú éveket éltünk le együtt,
S a türelemnek, s szerelemnek
Nem egyszerre, de fokozatosan
Vége volt***
Már nem akartalak oly forrón,
Mint ahányszor ezt te bosszú
Örvén tőlem sorra megtagadtad.
De még minden egyben volt,
Sok gyerek, a nagy házunk az
Erdőben, rajta sok, fényes ablak,
S ahogy esténként a közös hálóban,
Mit te annyira nem akartál, ha a
Hatalmas, kellemes franciaágy
Befogadott minket, én magzat
Pózban hátat fordítottam neked.
Te mögém bújtál szorosan,
Derekam átölelted***

Így aludtunk el, ez volt a mi híres
„S” betűnk, amit, lám, annyi idő
Múltán még nem felejtettem el.
Nem volt már ott kívánság, ahhoz
Túl sokat, túl mélyen bántottuk
Meg, sorra – rendre egymást***
De mélyen a szívek kérése ott
Kalapált, bár a tudat ezt nem
Követte:- Légy velem, kedves,
Úgyse tart már soká, legalább
Az „S” emléke kísérjen el
Minket, minden későbbi,
Magányos estre***




thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...