2015. október 15., csütörtök

Nézem a kék***




Nézem a kék ablakot***


*** lelkemben fészket rak
Nyugalom, derű, s valami
Fényes, tükörszerű csend.
A tükörben visszanézem
Az életemet, mint egy jó
Filmet, aminek csak szép
Vége lehet, egyszerre könny,
Ami jó, mert valami fátyolos
Szépség jár át tőle, nem
Harsány napsütés, csak
A függöny megszűrte
Derengés***



Érinthetetlen vagyok, mint
A kerti, nagyszirmú liliomok,
Alattuk kis apró, kék pontok.
Boldog vagyok és csendes, a
Harsányabb énem elfelejtettem
Régen, s mint állókép, néz rám
Bölcs szemével a múlt***




thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...