2015. október 1., csütörtök

Álom



Álom

Mikor átölel a fáradt álom,
S benne, véletlenül, előkerül
Emlékem, ha már nem leszek,
Illatomat érzed a magányos
Párnán, s csak elillan a semmi
Belőlem, mint őszi levelek***

Mélyvörösek, sárgák, barnák,
Neked mégsem fog fájni, hogy
Már nem vagyok, s hogy idegen
Föld fölött száll, mi belőlem
Megmaradt, mert a gyermek után
Kell mennem – te is jól tudod***


Jóságod, a sok törődés, ne félj,
Nem fog elszállni a szélben.
Így, vagy úgy, veled maradok.
S mint a szeretet örök szépsége,
Ölel az emlékem, mert utoljára,
Mint nő, a tied vagyok***

Ami kicsit fáj benned utánam,
Ne bánd, hiszen jel, lélekvarázs,
Hogy voltam egyszer, s abban
Mennyi volt az öröm.
Nem gondoltam, hogy karodból,
Cirmos szemedből tűnök messze,
De, hogy így lett, a legnagyobb
Szerencse, kedves magadnak
Szívből köszönöm ***


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...