2015. augusztus 22., szombat

Ha nem volna***



Ha nem volna ő***


Akkor most is a kapuban
Toporognál (talán most is
Ezt teszed?)***
Hányat zártak be előtted,
Hányan mondtak nemet?

Mindenkinek az az egy „Ő”
Kell, mindenki arra vár,
De annyi a kérdés,
A félreértés, hogy
Kiborul inkább a
Pohár***

S ha kiborult, meredten
Nézed az alját, a vastag
Üveg felnagyít, de örömet,
Biztosat úgyse hoz, csak
Üresen ásít, keserít ***

Csak ez az űr ne jönne
Többé, ne kéne csalódva
Valami majom pofába
Értetlenül bámulni –
Miért?

Ha nem jönne „Miért?”,
Ha bizonyosság simulna
Keze nyomán a kilincsre,
Ha újra - illetve végre
Biztosan várni lehetne***

Elfújna mindent, ami volt,
Hirtelen nem jelentős a múlt,
Soványka emlék marad csupán,
Előveszem, ha akarom, de nem,
Dehogy is akarom, s beleülök
A jelenbe, a csendes, fészekillatú
Mába, ahol mindenki igazat
Beszél, szeme tiszta, nem kellenek
Fölösbe ment utazások, ahol a
Látványt elnyomja az idegesítő
Barom bamba arca***

Óvatosan, szépen, ahogy egyik
Nap a másik után elhalad az
Égen, egymás mellett ülve,
Kezet kulcsolva, vagy vágytól
Fűtve, egymáshoz simulva –
De jó is lenne***

Ami még nincs itt, az még sose
Biztos, de az álom alanyi jog,
El nem veheti irigy, vagy aki
Csak úgy – okoskodva
Belekotyog***

Csalódni csendben, egymagunk
Szabad, kitárni fényesre ablakot,
Szívet – s ha el kell mennie, nekünk
Menjen el, ne örüljön rajta senki,
Mégis odalett a vágyott csókok
Íze***

De talán már minden itt van,
Pusztán annyi esés után, csak
Meg kellene tanulni biztosan
Járni végre, szépen egyik
Lábat, a  másik után***


thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...