2015. augusztus 23., vasárnap

Csak idő



Csak idő


Nem tudok rólad semmit,
Nem ismerem, hogy járt
Fejedben a gondolat.
Máshol és mást tudtunk,
Mind a ketten, én csodálom,
Pedig nem is értem, mekkora
Elme vagy.

Annyira kevés én se vagyok,
De a nélkül, amit én tudok,
Egy szürke világban lehet élni.
De amit te összetanultál, azt
Nagyon csodálom, becsülöm,
Jó lehet ilyen nagynak, ily
Szerényen lenni.

Engem meghagytak, talán
Hiányoznának a színes szavak,
De téged elvittek oda, ahonnan
Nincs már visszaút, képeidet
Összegyűjtöttem, lelkem mélyén
Van egy félelem, mily hatalmas
Az Úr!


Csak idő volt, mert melledben
Ketyegett a csálé vekker, csak
Idő volt, mikorra menj el***
Mögöttem ültél, valamiért
Szerettelek, de főleg csoda
Volt fizikai, lelki tisztaságod.
Sajnáltam picit érzelmi
Tompaságod, mit anyád
Halála lenyomatként
Rajtad hagyott***

Ő szeretett, mindenek felett.
Ez a szeretet maradt neked
Fontos. Én „úgy” sosem
Szerettelek, de nagyon szerettem
Tiszta lényedet, s a barátságos,
Utolsó gesztust, kertedből a
Halom orgonát***

Kiért nagyobb kár? Nem is tudom.
Érted nagyon, s ha valami oktalan
Szerelemről vartyogna, úgy néznék
Rá, mint az elmehagyottra***
Fiatal voltál még, ugyanaz támadott
Minket, de bennem – egymagamban
Mindig van egy darabka öröm, amit
Belőled az isten talán kifelejtett***


+ H.J. 1950 - 2015



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...