2015. június 20., szombat

Váltakozó nyár



Váltakozó nyár


A tomboló forróság immár elült.
A könnyű blúz alá szúrós szellő
Kellemetlenkedik. Igen, ez ilyen.
A június kicsit visszahőköl, maga
Sem érti az előző forróságokat,
Idézve elő nedves orrokat, magvas
Gondolatokat, a szoba mélyén.

A napok úgy elmennek, szinte
Észre sem veszem, már este van.
Hálás vagyok a csendért, hálás a
Készülődésért, ami tapinthatóan
Érezhető a levegőben.

Milyen készülődés, hová, miért?
Egészen magam sem értem, csak
A levegőben tapintható ki maga
A változás ténye. Azt nem tudom,
Milyen az irány, nem is gondolok
A miértre, csak érzem, sorsot
Fordító idők előtt állok.

A gyógyulás után a tevékeny, de
Óvatos jelen szépen mutatja,
Valamire várok. Előre megyek.
Már nem nézek vissza.
Becsuktam a múltat
Egy nagy, nehéz kulcsra,
S a szívem is könnyebb lett,
Talán***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...