2015. június 28., vasárnap

Nyugalom





Nyugalom


Mikor már sehol nem voltál,
Akkor értettem meg, életem
Két jó döntése:- akarni téged,
Aztán menekülni tőled.
Amikor tudatosult az igazsága
A ténynek:- nem bírom ki veled,
Mert akkor meghalok, 
Lassan kisimult minden.

Nem tagadok meg semmit.
A jót, s a bűn rosszat nem felejtem.
Nagy idő volt, mit melletted éltem,
S ami volt, mind belém égett.
De a gondolat, hogy lássalak,
Már elképzelhetetlen.
Belebetegszem.

S tudom, ez furcsa, de ténnyel
Vitatkozni nem lehet, ezért nem
Engedlek a közelembe, s bár bennem
Házat épített a BÉKE, téged soha nem
Foglak látni többé, mert nagyon bántottál,
Bár nagyon szerettél – ez utóbbi az előbbi
Sötétjében semmit nem ér.

Gondolom – mocskot raktál rám,
Jó sokat. Nem érdekel, már kevés
Vagy, sőt nekem már semmi nem
Vagy, s előre ballagok egy már rövid
Jelen, s jövő felé, amiben, hál’ isten,
Nincs helyed, s ami a legfurcsább,
Te sem tudod, hogy magadnak
Soha, de soha nem bocsájtasz meg,
S bár ezt nem tudod, csak égsz és
Forogsz magad körül, mint szegény
Foxi, kedves kutyánk, róla édesanyám
Mesélt, hisz én még nem éltem.
Légnyomást kapott a háborúban,
Szegény kutya, a folytonos körfogást
Ezért abbahagyni nem tudta, le kellett
Lőni, mert van irgalom***

Ezt az irgalmat, mi számodra
A nyugalmat elhozza, én másra
Hagyom, hisz nem vagy nekem,
Nincs hozzád közöm, jelen arcodtól
Elrettenek, mert kegyetlen, mint
Az ütés, nem ismerem már, és
Kétségbeejtően
Öreg***




thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...