2015. június 19., péntek

Egy pillanat



Egy pillanat


A kis autót „rejtettem el”épp.
A ház előtt nem maradhat,
Megrongálják, s ezt nehéz
Viselnem.
Szépen rendbe tették, s az
Öt perces séta talán fényév
A gaz lelkű, vagy csak beszívott,
Árva, kiürült, fiatal léleknek, ki
Oda biztos nem megy utána***

Tevékeny, nyugodt nap után, úgy
Kora délután ballagtam, s akkor
Láttam meg elsuhanni a fényesre
Suvickolt, semmit érő „old timert”.
Én nem sokat értek hozzá, de a
Fiam, aki kívülről fújja, megmondta,
Ez bizony már semmit nem ér.

Te ültél benne, telefonáltál, amit
Nem szabad – én nem is tudnék,
Ha vezetés közben egy másik eszközt
Kezelnem kellene – szokásod szerint
Ápolt voltál, frissen fürödve, s mint
Mondtam volt, a csotrogány csillogott,
Eszembe jutott, hogy pont fél éve,
Egy, két napra veled mentem volna,
Akár a semmiségbe – hisz mit érek
Már***

Aztán jött a realitás, mely úgy az
Arcomba vágott, hogy nyomát
Azóta is hordozza a lelkem sok
Kék foltja – hiszen így kíméletes,
Ha nagyon fáj, legalább az arcot
Ne csúfítsa a méltatlan bántás.
Mea culpa, hisz hibás vagyok,
Mert olyat ígértem, amit tudtam,
Teljesíteni nem tudok, hisz öregebb,
Fáradtabb vagyok***

Így elmentél, utánad nagy, nagy
Csend honol. Virágaim üde kis arca
Kukkant rám a reggeli harmatba’ s
A csodás ígéret, nemsokára látom a
Fiam!!!

S ilyenkor egyszerre minden árulás,
Hazugság, bánat – mint amit elfújtak,
Egyszerre a messzibe hull***

thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...