2015. május 4., hétfő

Hűséged




Hűséged




Mint hűvös a csorgó melegben.
Elnyúlni benne lágyan, kedvesen.
Nincs ok a szűk szemű gyanúra,
Hiszen a lelked előttem meztelen.

Soha nem kételkedtem szavad
Igazában, nem kérdeztem, hol
Leszel, hisz mondtad te magad.
Hűséged páncél a világ ellen,
Hisz annyit megütötted magad!

Hűvösen jó az én tisztaságom.
Bennem kétkedni ostobaság.
Nem is alázod szívünk aranyát.
Természetes, hogy mi – vagyunk.
A „mi – vagyunkba” gondolat se
Fér be, hát még valós, más, élő
Ottléte, hisz világunk kerek.
Benne virágok, emberek, s a
Tudat, hogy vagy, s hogy
Neked én vagyok!


thao








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...