2015. május 11., hétfő

Egy kertben***



Egy kertben***


*** élnék szívesen, ahol
Oly szívszakadva vár a
Kispad, eső áztatja, kor
Emészti, de a tarka íriszek
Szín kavalkádja kedves
Vigasz***

Az íriszek pompáznak, majd
Lehullnak csendben, de a
Zord idő után ismétlődik
A pompa, mely se a padnál,
Sem nálam nem következik
Egyik évről a másra***

Mi csendesen elgörbülünk.
Repedést repedés követ.
A szív magánya egyre
Súlyosabb, s ha megjön
Az imádott „gyermek”,
Messziről, csak akkor
Van ünnep***

A kertem gyönyörű, sőt
Íriszem is nő, buján,
Előttem a sűrű erdő,
Mégsem tudok még
Megnyugodni igazán***

Várom a régi időket
Vissza, hol annyi minden
Történt, majd megszakadtam,
De nem vettem észre, s most
Nem is bírnám már, csak oly
Nehéz az egyedült megtanulni,
S a valódira felkészülni, az
Elrepülős, messzi
Végtelenre***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...