2015. május 4., hétfő

Ciróka



CIRÓKA



HAJADBAN TURKÁL
LÁGYAN KEZEM.
IMÁDOM EZT A MÉZ
BOZONTOT. ILLATOS,
ÉRDES, KEMÉNY SZÁLÚ.
OLYAN, MINT MAGAD.

RITKÁN LÁTTALAK
SZÍVBŐL NEVETNI.
AZÉRT ŐRZÖM ÚGY
A PÁR PILLANATOT.
MOSOLYODTÓL
RAGYOGOTT AZ ÉG.

VALAHOGY A REGGEL
SZÉP TUDOTT LENNI –
HOGY CSINÁLTAD?
NEM TUDOM MEG SOHA.
AZTÁN KÉT PERC ALATT
MEGUNTÁL. REJTETTED
ERŐSEN, DE SZÉTFESZÍTETT
A TÜRELMETLENSÉG.
NEKED ÉN EGY ILLÓ
CSODA VOLTAM.
AZTÁN MENTÉL VOLNA,
VISSZA A MEGSZOKOTTBA,
HISZEN IDEGENBEN
„VISELKEDNI” OLY
FESZENGŐS….


ÉRTELEK ÉN, NAGYON IS.
KÖSZÖNÖM AZ ÖSSZES
MOSOLYOS, SUGARAS
REGGELT, MELY A TE
ARANYSZÍNŰ NEVETÉSED
MIATT LETT NAPOS.
BÁRMENNYI LEHETETT,
NAGYON SZÉP VOLT.
MEGHATOTTAN KÖSZI,
MINDEN PILLANATOT!





thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...