2015. május 3., vasárnap

Az ősz itt járt



Az ősz itt járt…


…s mint egy őrült robbanás,
letépett minden levelet.
Ordító szelekkel szétdobálta
A békésen úszó sok, nagy felleget.
Kiutasította a napot, s felordított:
-Most én vagyok!-
-Most én vagyok! –
Letörölte az arcokról a mosolyt.
Gonoszul pirosra csípett apró
Kis orrokat. Az óvodás szepegve
Bújik mamájához a szürke reggelben,
Mikor még sötétben óvodába mennek.
S mikorra megjön a mama, megint
Szinte már sötét van…

Hajnalban meggyörnyedve a szélben
Megy dolgozni – akinek munkája van.
Átjárja a szél a kabátot, de legalább
Ebből lesz valamiféle lét…
Miféle?
Azon biz’ sokan elgondolkodtunk
Már rég. Nem merünk előre nézni.
Jövőnket még sűrűbb felleg borítja.
Gondolkodtam, saját, régi tavaszra,
S nem tudom, ébredek- e még,
Életemben utoljára, kacagó,

VALÓDI TAVASZRA?



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...