2015. április 12., vasárnap

Mindenki valakié



Mindenki valakié***


*** de egyszer csak úgy lesz,
Hirtelen, hogy senki nem lesz
Senkié, s akkor meg kell egy
Pillanatra állni, fölmérni, és
Meg kell érteni, hogy már
Valóban senki nem lesz
Senkié***

Akkor kell magunkat kihúzni.
Egyenes hát és semmi keserű!
Magáért a létezés öröméért
Élni, s felfogni, mi minden volt,
S az mind milyen gyönyörű***

Táplálkozni az elmúlt csodákból.
Hisz újat be sem tudunk fogadni
Már, elfogyott a vágy, elfogyott
Az erő, mely új, harsány örömre
Sarkallna – de az ember erősen
Kiáll, és ki tudja mondani:
Ez nem kell már***

A szőke baba feje, tenyeremben
A selymes simogatás – nem érdekes,
Hogy már nem beszél velem, mert
A lelkében valami megszakadt***
Várom a napot, amikor összeforr,
S mosolya édesebb lesz, mint
Bármikor, valamikor***

Ha ez nem jön el, a rengeteg emlék
El nem vehető, csak ezek csillognak.
Minden mást szürke, puha porával
Betemet a könyörtelen
Idő***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...