2015. február 1., vasárnap

DEMIS ROUSSOS





               DEMIS ROUSSOS TEMETÉSE
                      (Gondolatok temetésről, sztár életformáról)



Amikor kihozták (valószínűleg a templomból, de lehetett ravatalozó is) a koporsóját, mély megrendülést éreztem. Egyben gondolataim is támadtak halálról, temetési szokásokról, és a sztár életformáról.

A napokban volt szerencsém egy cikket olvasni arról, mi történik a halál után az emberi testtel. Részletes, szakszerű leírás volt. Lényege: - a végén csak a csontváz marad meg.
Emiatt vagyok én nagy harcosa a hamvasztásnak. Nincs olyan ember a földön, akit – bár mutatós a szertartás maga – kitennék a koporsós temetés utáni folyamatoknak. Nem is történt ez másként tágabb családomban. (Én voltam az ápoló és lebonyolító.) Sok volt az idős ember a nagycsaládban – és én voltam egyedüli „szaporulat”.
Így a végtisztesség megadásának megszervezése is az én dolgom lett. Itt és most jelentem ki – ugyanolyan megrendítő, esztétikus a hamvasztás! A papot megkértem, csak imádkozzon. Nem kell felsorolni a kitüntetéseket, illetve a hosszú élet folyamán elszenvedett, balul sikerült eseményeket. Amennyire módjában áll, teremtsen arra a pár percre kapcsolatot a Jóistennel. (Hogy én ezt miként értem, erről itt most nem fogok szót ejteni.)
Az urna aztán kerülhet a földbe, kerülhet a székesegyház falába (ami piszok drága – de jó sokáig megmarad.)
Azt is megértem, hogy nagy embereknél méregdrága felhajtás kell. Koporsóval, virágok özönével. De mi van a koporsóban? Egy 68 évesen öregemberré kínozódott maradvány, (Roussos esetében), akit három helyen evett szét a rák. (Máj, gyomor, hasnyálmirigy.) Egy 68 éves ember még olyan fiatal! A hamvakkal mélyebb tiszteletet tanúsítottak volna iránta. De ez az a kényes terület, amibe csak a család józan esze, vagy pedig elvakult díszítési mániája dönt. Pedig igaza csak az elhunytnak van.


                                          *

Másik érdekes dolog a sztárolás, a soha nem látható, csak médiumokon keresztül „megérinthető” művészek imádata. Nekem furcsa helyzetet kerekített az életem.
Művész férjből kettő is jutott. Nagyon kellemes velük az élet, mert az a „plusz” nem marad az ajtó előtt. Magával hozza haza is, ezáltal, mint házastárs, részesei lehetünk egy varázslatos világnak, ami más, földi halandó mellett nem állna módunkban. Bármi légyen az a művészeti ág, mint házas félnek, fel kell nőni a feladathoz. Tudni kell beszélgetni róla, miről gondolkodik, mi az épp alkotás tárgyát képező írásmű, zenedarab, vagy egyéb, folyamatban lévő kép, vagy szobor, bármi. Aki ezt nem tudja, nem tud helyesen beleszólni a beszélgetésbe, az óhatatlanul lemorzsolódik. Sok minden lehet művész házastársa – de műveletlen, szófukar és társaságkerülő SOHA! Az annak a házasságnak a halálos ítélete. Tudni kell valóságosan elkísérni, rendezvényekre. Mint másik fele, méltón képviselni. Méltó megjelenéssel, beszédkészséggel, viselkedéssel. Valahogy ezt meg is éreztem, mert nekem kislányként sem volt teleragasztva a falam. Egy kivételre emlékszem. A német Horst Buccholz. Nagyon helyes fiú volt, és nagyon rendes ember. Családja volt, gyerekei színészek. Egy felesége volt – nem nyolc! Nagyon hamar megtámadta a betegség. Szépsége megkopott (vannak szépen idősödő emberek), s elég korán meg is halt.

                                         *

Demis Roussos JELENSÉG volt. A szakma nagyja.
Szívet szaggató nézni, ahogy egyre elesettebb. De az is igaz, ahogy kopott le róla az ifjonti, déli férfiszépség, azzal fordított arányban nőtt előadó művészetének mélysége, tragikuma, meggyőző ereje. Én nem kutatom, hogyan élt.
Egy világ imádta, ahogyan énekelt, velük együtt én is.
Idol számomra, esendő emberségét meg hagyjuk meg a szeretteinek, a lányának, Emilynek. Csodáljuk, hogy egy helyben megállni már nem tudott, hangja megkopott, de maga az ELŐADÁS, ahogyan a dalokat újrafogalmazta, szívszorító és csodálatra méltó.

Emlékét nagyon sokan megőrizzük, lélekben is, és az adathordozókon is. Már nyugodjon. Sokszorosát végezte el földi pályáján, mint mások, sokan. Ezért lehet tisztelni, csodálni, mély szeretettel meghallgatni. De beleszeretni színtiszta ostobaság és életszerűtlen.


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...