2015. január 25., vasárnap

Tamás




TAMÁS


Az Úr harmadnapra föltámadott, és igyekezett tanítványaihoz, mivel tudta, szellemi örökét rájuk kell hagynia. Ideje a földön lejárt, s ők magukra maradnak.

Megjelent köztük. Arca szép volt, kedves és nyugodt.
Sehol nem látszott rajta az elszenvedett kínzatások nyoma. Fehér lepelbe volt burkolózva, hófehér gyolcslepelbe, mely a haját, a fejét is beborította. Csak a derekán volt megkötve ruhája, olyan sodrott zsinórral, amit sokkal később a szerzetesek viseltek majd csuhájuk összefogására. A tanítványok mind körülvették és kérdéseikkel halmoztál el. Nem voltak képesek felfogni, hogy az összetört emberi test egészségesen, teljes ifjúi pompájában jelent meg előttük három, rövid nap után.
Tamás elhúzódott tőlük. Ezt Jézus azonnal észrevette.
Megszólította hát. – Tamás, te miért nem jössz hozzám? –
- Én Uram! Hogyan lehetséges az, hogy három rövid nap alatt te meggyógyultál, élsz és nem látok rajtad sérülést?
Nem tudom, mit higgyek? – Ha ember vagy, ezt nem élted volna túl! 
Ki vagy te? – kérdezte kétkedőn, bátortalanul megközelítve tanítóját. 
– Ne feledd, Tamás, az én Atyám soha nem hagy el engem! A megpróbáltatások idején sem. Még ha ez nem is látszik olykor. Ő vigyáz reám, Tamás.-
- Nem tudom elhinni, meg kell győződnöm erről, én Uram! – válaszolta Tamás. Akkor Jézus levette a gyolcs leplet felsőtestéről. Az oldalán mély seb tátongott. Már varasodott, de egy római katona nagyon mélyen beleszúrta dárdája hegyét. Nagy, komoly seb volt. Tamás kezét szelíden az oldalához vonta, és kérte, érintse meg a sebet.
Tamás megérintette, s érezvén a borzasztó seb nyomát, nagy és mély szeretet áradt szét a szívében tanítója iránt, akinek szavaiban, tetteiben soha nem volt oka kételkedni. Leborult előtte és kérte:- Bocsáss meg nekem, én Uram! – Jézus felemelte, megcsókolta és szavait mindenkihez intézve megszólalt. – Engem az én Atyám hív. Nem maradhatok veletek. Minden, amit tanítottam nektek, általatok fog eljutni az emberekhez, ha én már nem lehetek veletek. Menjetek hát, tiszta szívvel hirdessétek az igaz hitet, és ne kételkedjetek! –

A tanítványokat béke szállta meg, mélységes, lelki béke.
Először érezték, képesek lesznek rá, hogy híven teljesítsék Uruk akaratát.



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...