2015. január 31., szombat

Lacrima





Lacrima


Lekicsinylendő játék,
Semmit érő ajándék volt
Csupán, mivel elindítottalak.
Nem bírom, hogyha baj van,
Én jót tettem és jót akartam.
Nem volt elég.
Mindent én se adhatok oda,
Hiszen rám az isten vigyáz,
Más nem, s tőle jött a sugallat:
Ne végezd ki magadat, itt a
Határ, több most nem jár, s
Én megfogadtam.
Hogy engem ezért elfeledtél,
S a múltak kútjába belelöktél,
Mint egy bosszantó, gyűrött
Levelet? Amennyire féltettelek
Téged, annyira nem érdekelt,
Mi lesz velem, ha bármi balul
Sikerül?


Azért olyan misztikus!
Amikor döntenem kell,
Az Úr némán mindig
Felel, s visszaránt, ha
Hív a mély***

Hidd el, nem bántalak, nem
Haragszom, s bár nagyon fáj,
Belátom, ez nem az én vonatom
Volt, ami veled indult és csak
Lecsüngő karommal állok az
Állomáson, integetni utánad
Nincs erőm. Voltál egy picit,
Az nagyon jó volt, de olyan
Hamar és balgán elmúlt***


Beteg szívem megőriz,
Mert nekem nem vagy
Lekicsinylendő játék,
Semmit érő ajándék,
Nekem egy percig
A mindenség voltál!
Segítsen az isten,
Minden dolgod
Sikerüljön,
Kerekedjen!


A szíved aljára
Tégy el,
Engem is***


thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...