2015. január 11., vasárnap

JE SUIS***






Je suis***

Igen, vagyok. Kis, magyar író. Sokan szeretnek, van, aki nem – de nem is kötelező. Soha nem voltam gyáva. Megvetem, sőt GYŰLÖLÖM az erőszakot. Az igazamért mindig kiálltam. Olyankor legfeljebb el kellett hagynom az akkori állásomat. Volt hátország – mentem vissza gyereket nevelni. Aztán persze került újabb munkahely. Nem voltam összeférhetetlen, de az igazságtalanság miatt mindig szót emeltem. Ja:- és még valamit GYŰLÖLÖK:
A FEGYVEREKET!!!!!

A tömegmészárlás megdöbbentett, felháborított. Akik elkövették, nem is vehetők normális emberszámba. De – vannak. Nincs más a kezükben, csak a fanatizmus és a fegyver. Ha egy nép gyerekes anyát rá tud venni, hogy testén hatalmas mennyiségű robbanóanyaggal felszálljon tömött buszra, tudván, hogy a gyerekeit soha többé nem láthatja, mert rövidesen kis húscafatokká válva megszűnik emberi lénynek lenni. Ezzel ma számolni kell. Nem meghátrálni, nem bebújni a lyukba – de számolni kell a képtelenség jelenlétével. Én elhiszem, hogy az újságíró merésznek tartja magát, és azért is lerajzolja – amivel, pillanatnyilag nem sokra megy. Nem sokra megy, mert az értelmesebbje „vágja”, azonnal, mi a jelen helyzet. A barbár állatot pedig felhergeli. Itt jön az én kérdésem, mit ér el pár ostoba karikatúrával? Először megbecsült újságíró lesz a szakmában – aztán halott.

Mély meggyőződésem, hogy az eszközök megválogatása kellő intelligencia kérdése. Süket embert nem viszünk hangversenyre. Ostoba állat – embert nem piszkálunk, hanem fellépünk vele szemben, minden lehetséges eszközzel. Mondom LEHETSÉGES. Mert amikor kimegyünk az állatkertbe, nem azzal kezdjük, hogy az oroszlán bajuszát elkezdjük húzgálni. Nekünk IQ – ból jutott több, neki meg baromi erőből. Belőlünk nem marad egy falat sem, de az oroszlánt ezért nem fogják felvenni a Tudományos Akadémia levelező tagjai közé.A merénylőket az épelméjű hittársak ugyanúgy elítélik. Szégyen és gyalázatos, elmebeteg magatartás embertársunkat két rajzvonalért halomra gyilkolni. Borzadály, még a gondolat is. De, ha tisztába vagyunk vele, hogy ezzel a réteggel vigyázni kell. Direktbe provokálni értelmetlen. Nem érti, nem hallja meg a szándékot. Tanulatlan, hamis értékrend működik a fejében. Megéri ezért odadobni a kollégáink életét?Nincs értelme. Van sajtószabadság, még jó, hogy van, hál’ istennek! De a húrt feszíteni addig nem lehet, amíg a baromarcú elindul gyilkolni.


Végtelenül sajnálom az áldozatokat. Elítélek minden hasonló rémtettet. De a történelem folyamán, amióta ember létezik a földön, a legnagyobb cirkusz az „azért is megmutatom” – ból szokott származni. Kijelentésemet fenntartom:- nem vagyok gyáva, lukban rettegő senkiházi. Kiálltam az igazamért. De nem piszkálódtam ott, ahol még ez értelmetlen lett volna. Ki dönti el, mi értelmes, és mi az értelmetlen emberi magatartás? A józan, felkészült, kiművelt emberi elme. Vadállattal csak az állatóvodában játszunk. Eszembe jutnak a lefejezett vöröskeresztes segítők, akikkel a fogva tartók annyiszor eljátszották már a video üzenet felvételét, hogy észbe se kaptak, mikor a fejük hatalmas vérsugár kíséretében a sivatag homokjában landolt.  Hitem erős: - van egy határ. Akkor aztán nem kérdezni kell, hanem megszüntetni ezt az egész képtelenséget. Az pedig csak fegyverrel fog menni.
Rajzokkal, sajnos NEM.



Je suis thao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...