2014. december 16., kedd

Történet





Történet
(karcolat)


Nem karácsony volt. Nem volt semmi ünnepélyes. Hidegbe hajló, télkezdeti nap volt. Az autók megadóan sorjáztak a piros lámpa tiltása miatt.

Ilyenkor szokott előfordulni, hogy akinek a lelkében valami nagyon összetört, odajön az ablakhoz és kér.
Nem húzom ki magam, de mindig adok. Sok nincs, de aznap – miattam nem halnak éhen. Mindig az jut az eszembe – mit éreznék, ha eljönne az a helyzet, hogy nekem kellene kérni. Várva a megváltó zöldet, valamin nagyon elgondolkodtam. Közben, több mint félig, ki is volt nyitva a kicsi autó ablaka. Egyszerre arra lettem figyelmes, hogy erős sampon illattal bezúdul egy hatalmas hajtömeg. Magas fiatalember viselte. Nagyon gondozott volt, de az látszott, hogy messze nem „jómódú”.
- Tessék szíves lenni adni egy liter borra valót. Most mondhatnék itt bármit. Még el is tetszene hinni. Kevés van még bennem, de most KELL.                  - Értem – inkább érzem, hogy nagy a baj. Fogok adni, de kérem, gondolja végig! – ez volt a válaszom. Elismerően szóltam a ruházatáról, a frissen mosott hajáról. Nem hallgathattam a későbbi veszélyről sem. Hozzászokik, egyre több kell – s a vége az ezres máj és a temető.
                - Fenéket akarok én elpusztulni! Azért is találok mindig tisztálkodási lehetőséget. Eddig még minden nap megfürödtem és a mosást is elintéztem. Talpra fogok állni. El tetszik ezt nekem hinni? – kérdezte határozottan.
Igent bólintottam. Átadtam, amit kért. Sietni kellett, mert a lámpa zöldre váltott. –

Valahogy ennyire biztosan soha nem éreztem, hogy egy lehetetlennek tűnő helyzet meg fog oldódni. Talán az én hitem, amit őszinte szavaim közvetítettek, talán – s ez a legfontosabb – az ő fanatikus elszántsága volt az, ami bizonyossá tette számomra, lesz még otthon, ahová ő haza fog térni. Lesz még munka, amivel ő pénzt fog keresni.

Úgy legyen!




thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...