2014. december 4., csütörtök

L’heure bleue***





L’ heure bleue


Sűrű illat lengi át a dúsan
Díszített szobát, hol a hölgy
Él előkelőn, finoman, drapériák
Árnyékában, nehéz selymek
Varázsába burkoltan és ékesen,
Az eljáró időt hazudtolva,
Méltósággal, tompa fénnyel,
Maliciőz derűben***

A malícia büszke tartás, szembe
Kard az idő ellen, ami eltelt ugyan
Rég, de a tea illata mit sem változott,
A porcelánnak karcsú íve, átlátszó,
Hajlós fehérje, az illat mind itt suhog.
S amikor már hajlik el a bájos délután.
Árnyak ereszkednek lassan a dús szoba
Zsúfolt falán, hol kép, anyag és selyem
Tapéta lágy összhangban összecseng,
Minden nap eljön a kék óra és ez
Minden nap ilyen***

A kék óra a nap selyme, erre vár a
Hölgy sokat, minden napja fénye, éke
A kék óra, s hangulat, s ahogy kortyol
A teából, kecses orrát öleli a finom, enyhe
Pára, ilyenkor gondol vissza a távol ifjúságra.
Nyalka bajszú, szép gavallér súg fülébe,
Udvarol, rózsás arcuk majd kicsattan.
Szerelmesek ők vadul, aztán jön másik
Gavallér, illatos és nyalka szint’, s mondja,
Mondja imamalmát, győzni akar, kis kezéért
Az összes varázst bevet mind***

Igent mondott – nem jó helyre.
Ura otthon sose volt. Mindig kinn
Az éjszakában mulatott és kóborolt.
Könnyűvérű lányok teste feledtette
A kis szalont réges – rég.
Egyszer aztán eljött érte a nem várt
Csúnya vég. Átmulatott éjjel után
Bérkocsi alá került. A kis hölgynek
Fátyol jutott, maradt tovább egyedül.
Semmi nem változott meg az óta,
A szép, finom, selymes szalon, s a
Várható, mesés óra mely kékségéből
Jottányit sem veszített***

Könyvek, tea, lassú séta, néha egy
Két látogató, csendes, mélabús, könnyű
Illat, selymek, dús növények, vázák,
Melyekbe a rózsákat már nem hozzák,
Hozatja – de gyönyörű, elnézi a hulló
Szirmot, nem bán semmit, úgy, ahogy
Volt, régen volt, de a tea elkíséri, és a
Biztos otthona, a percre pontos varázs
Idő, a mindig várt mese - kék óra.
Elégedett, ahogyan él, s csak titkon
Sóhajtja néha: Üdvözöllek,
 L’heure bleue***


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...