2014. december 3., szerda

Karácsony új szívvel




Karácsony új szívvel


Kénytelen vagyok helyesbíteni. A szív nem új, mert nem cserélték ki, csak némileg átalakították. Tettek bele új alkatrészeket, mert megmakacsolta magát. Állítólag az első négy óra dönti el, hogy az infarktuson átesett beteg javítható állapotban legyen még. Nekem őrült szerencsém volt.
Balikó Tamásnak, (színész, rendező) már nem volt ilyen
szerencséje. Egy eldugott vadászházban kapta el. Nyolc éves kisfia hívta ki a mentőket és végignézte, hogy hal meg 58 éves édesapja a szeme előtt.Most, a napokban.


Sokszoros részvéttel gondolok rá, és pontosan tudom, mit élt át. Rettenetes. Én megmenekültem és várom a szokásos  karácsonyt. Már régen egyedül szoktam lenni. Drága fiam hív, könyörög szinte – de nem tudok menni. Nagyon régen nem tudok utazni. Ez egy másik történet miatt van így. De jól eltelik! Elfészkelek. Előveszem az emlékeimet, amikor még kicsik voltak. Ünneplőbe öltöztetem a szívem. Kapom a millió telefont. Olyan, mintha itt volnának. A kor hozza magával azokat a dolgokat, amiket már nem tudunk megtenni. Ezzel mind így vagyunk. A lényeg az, hogy nem keserveskedni kell, hanem belátva, mi megy, és mi nem megy, derűsen, és sok- sok szeretettel telve ténykedni, emlékezni és megteremteni a saját világunkat. Ennek az új világnak tárva – nyitva az ajtaja, hisz jönnek majd! Csodálatos anyaságot kaptam az élettől. Ezzel úgy telítődtem, hogy saját tapasztalatból értem – a szentestén csak a kis családnak van helye. Aztán már jöhet minden! De az az egy este csak azé a pár emberé, aki szoros családot alkot. Pont azok a gyönyörűségek telítenek el, amiket átéltem, így nem kívánkozom számomra nem mindennapos helyre. Szeretem őket, gondolok rájuk, megnyugtattam őket – már nincs baj.Ennyi kell belőlem – és aztán a vidám, boldog találkozás. Ami szintén nem könnyű – 1.300 kilométer távolságból.

12 éve a szívemben (és ez „irodalmi értelembe vett szív”) amúgy is fegyelmezett, nagy csönd van. Meghalt a kisfiam, a középső.
31 éves, 192 centis, görög isten. Elment, mert visszahívták.
Ha itt lenne, akkor se biztos, hogy azt az estét velem akarná tölteni, de hallanám édes, fátyolos hangját, néha láthatnám, s titkon megszagolhatnám. Nagyon szerettem az ő illatát is.
Istenem – már 43 éves lenne. (22 voltam, mikor született.)
El kellett menni, hát el kellett menni, s rá, illetve mindre való tekintettel tartom magam. Soha nincs rendetlenség, minden nap hajat mosok és igyekszem csinos lenni – hisz nem adhatom alább. Így van ez napról napra. Egy ésszerű, szigorú rend fogja össze az életemet. Ebben biztonságban vagyok. Tudok mosolyogni, kellemesen társalogni, jól érezni magamat. Ha ez a rend nem fogna össze, talán megőrülnék, vagy csinálnék valami visszafordíthatatlant. Akkor viszont nem lehetnék „Anya”, ahogy mindannyian hívtak, ahogy a biztonságot s a támpontot jelentettem. Anya szedje össze magát. Mind a háromért, mert ez a dolga, és írjon minél többet, mert azt nagyon szeretik.

Nekem ilyen hosszú és bonyolult a „Boldog Karácsonyt!”



thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...