2014. november 30., vasárnap

Égbenyúló***



Égbenyúló száraz ágak***




*** mint ős öreg asszonyok karja.
Mikor az égre emelve, kétségbe
Esetten az Istent hívja, ha valami
Visszavonhatatlannal megbirkózni
Képtelen***

Olyan a téli, égbe meredő sok, kopár
Faág, egykedvű, ideiglenes halál***
Ugyanis ez csak állapot, lassulnak,
Szinte leállnak az ízes nedvek.
Kamrává válik a fa teste és nagy
Várakozássá nemesül.

Ez nem tragédia, csak ismétlődő
Tény, vitatni nem lehet, száraz
Halál után csodás kikelet, újra
Keringés, újra élet, körforgás,
Mely illatos  reményekkel teli.
Ígéret folytatásra, életre, harmat
Csillogásra.

                          *

Elnézem magamat a régi képeken.
Elnézem Apát, aki oly fiatalon ment
Messze, az égi mezőkre, s hagyott
Magamra, pedig nélküle nem vagyok
Biztos semmiben, nélküle minden
Dolgom fél siker csupán.

Rá kell jönni, neki ez volt jó, nagyon.
Ha ágyhoz köti valami utálatos,
Mozdulni tiltó vész, ha csorgott
Volna a nyála, s nem lett volna
Testének többé ura***

S meddig kellek még én? Meddig
Szabad lennem még, hogy méltatlanná
Válni ne kelljen? Hogy időben mehessek,
Amikor el kell mennem, és még méltó az
Élet elfogyása, nem ráncosodok a növekvő
Sárba, nem válok péppé a nagy univerzum
Vasmarkaiban***

Istenem – engedd, hogy megőrizzem – mint
Apám,
Magam***


thao



(Édesapám születés és névnapján.
     1921.11.30 – 1987. 04.20)
November 30. András napja.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...