2014. november 29., szombat

A béke szárnyas***



                               A béke szárnyas angyala


Egész életemben békességre vágytam. Keményen gyűjtöttem az ismereteket – lett légyen az bármely ága a tudásnak, hogy egyszer*** Nos, igazából nem tudtam, hogy egyszer belevágok, és megállíthatatlanul írni fogok.

Egyetlen vágyam a békesség volt. A sikernek nagyon örültem, de azt soha nem viseltem el, amikor elkezdtek piszkálni – oktalanul. Eleinte akkora eufóriában dolgoztam, hogy a háziorvos intett nyugalomra. Most egy darabig nem! Nagy, közös lap középpontja voltam. Nos, ott megsejtettem, jó előre, hogy ebből baj lesz. A siker a nem sikereseknek méreg. Jó adag. Emiatt jön a piszkálás. Nagyon sok ilyen lap népszerűségét kiélveztem. Az is igaz, hogy mire teleírtam mindet – el is jöttem, gondosan töröltetve az anyagaimat. Mert azok az ENYÉMEK! Illetve mindenkié, aki ép ésszel kezeli szellemi vagyonomat. Jelenleg három saját lapom van. Ezekre én írok. Ma már nem kell web – mester. Olyan kiválóak a sablonok, annyira könnyen szerkeszthetőek, hogy az ember – még ha nem is akkora technikai zseni – akkor is kiváló formában tudja anyagait megjeleníteni. Hogy ne érjen utol a „nemezis”, ahol lehetett, kitiltottam a hozzászólásokat. Boldog örömmel adom át kincseimet mindenkinek – de amikor az állati butaság beleböfög, azt én már írói múltammal nem vagyok köteles elviselni. De – amit adok, az mindenkié! Mert mennyire hasznos, amikor az ember megírja egy átélt szívinfarktus lefolyását! Mindenki tudni fogja, mit kell tenni, ha jön a rém.
Gyerekeimről is boldogan írok, megnevettetve, megkönnyeztetve az értő olvasót. Szerelmes verset pedig érzelmi töltésből írok. Sajnos, nem vagyok szerelmes – valahogy elmúlt belőlem ez az érzés, azt hiszem, az erre való igény múlt el. Kifejezni viszont emlékeimből plasztikusan, átérezhetően, megszenvedhetően tudom.

Ezek szent lapok. Kérem, ne tessék belepacsmagolni, mert nem tisztességes. Én mindent megtettem, hogy CSAK AZ ÍRÁS HATALMA SZÓLJON, SZÍVBŐL SZÍVBE. Nem vagyok senki ellensége. Van tehetségem – ezt nem tagadhatjuk. Szórom a virágport, amíg engedtetik. Értelmes, kiművelt emberfőknek szánom és esküszöm, nem bántok senkit. Hagyjanak írni, mert első sorban – nemcsak nekem fontos***


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...