2014. szeptember 7., vasárnap

Maradj velem



Maradj velem***


***már szürkül a táj.
Búvóhelyet keres a
Szarvasbogár.
A madarak elmentek
Délre, lehullnak sokan,
De, akik megmaradnak,
Hozzák a reményt, életet,
Jövőre***
Bizonytalan kezemet erősen
Fogd meg, félős hátam öleld
Át, simogasd meg, hisz az idő
Már gyorsan nyargalász, s ha
Az ember nem vigyáz, még
Búcsúra se lesz idő***
Járjunk még egyet, rugdalva
A lehullt levelet, még épp zöld
Minden – ragadjuk meg a perc
Illatát, hiszen annyira közel van
Már minden – ami az ismeretlen
Odaátra hív***

Azért kérlek, mert meleg kezed
Óvón marasztal, ölelésed nyugtatva
Vigasztal, s neked elhiszem, hogy
Egy kicsi talán van még***

Légy a színes levelem, a bágyadt
Sugaram, sugaramból utolsó
Melegem***
Elvackolok benned, s nem veszem
Észre, hidd el – milyen szép – hogy
Föl se pillantok, s békésen úgy
Jön el értem a nyugodt
Halál***


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...