2014. szeptember 10., szerda

Hárman***



Hárman indultak útnak***


A bátor cincér, a megfontolt hangya,
És a körülményesen gondolkodó
Pók.
Elindultak az őszi erdő hosszában,
Helyet kellett keresni, mielőtt az
Ősz a zordabbik arcát megmutatja,
S pláne, mielőtt csikorogva vicsorog
A fagyos, jégszagú tél.
A cincér kipödörte bajszát, ő nem hitte,
Ez a dolog nehéz. Lesz valahol egy meleg
Kuckó, gyűjtögetnek, raktároznak, s mire
A zord napok jönnek – minden kész!
A megfontolt hangya nem így látta.
Sok gond és baj, nehézség jutott eszébe.
Hogy lesz ez? Miként oldjuk meg amazt?
Fejét a két mellső lába között csóválta, és
Belátta, szerinte az élet sok nehézséget
Tartogat.
A pók, a körülményes, mindent kétszer
Szervezett meg, letört ágat a végre
Megtalált odúba vastagra szőtt fonálon
Keresztben akarta beerőszakolni, míg
A cincér végre segített.
Összerázódott a kis csapat, a búvóhely
Szépen elkészült, bántak ők most már
Őszt, telet, utó – nyarat!

Együtt lenni olyan jó! Biztató, bátorító!
Egyik nem bír valamit, a másik fut, rögtön
Segít! Így minden könnyebb! Fényesebben
Süt a nap, az ezüst jegenye igent bólogat,
S az erdő mélyén család lehet:

A bátor cincér,
A megfontolt hangya,
A körülményesen gondolkodó
Pók.


thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...