2014. augusztus 7., csütörtök

Este



Este


Hirtelen hűlt le, a tomboló
Nappali forróság után.
A sűrű lombok hajlongtak
A szélben, kellemesen
Borzongatta őket a tisztító
Fuvallat.
Késő volt már, s aludni akartam.

Egy makacs tücsök nem hagyta
Abba a monoton, ciripelő melódiát.
Elgondolkodtam hát, s aztán az
Álom váratlan tarkart be, mint
Egy kedves, féltő jó barát.

Amíg eljött az álom, gondolkodtam.
Legfőképp azon, hogy a korral mit,
Kit veszítünk, mennyi marad meg
Az élhető élethez, hasznosnak lenni
Így hát hogyan lehetünk?

Furcsán nyugtatott meg, milyen jól
Oldottam meg a jeges vihar utáni
Takarítást. Kertemet rendbe tettem.
Levágtam a menthetetlen virágok
Szirmát, s a sallangokra tépett ernyőt
Pillanatok alatt tüntettem el az utcai
Konténerbe betéve – örültem, épp
Belefért, nem csúfítottam el a tiszta
Utcát.

Ettől elégedett lettem, be is takart
Az álom, előtte még arra gondoltam,
Ez ügyes volt! Amíg ilyesmit megoldok,
Nem vagyok tehetetlen, s én már oly
Régen megérdemeltem, hogy nyugalmam
Legyen, belső, saját ritmusom, beosztásom.

Ami elmúlt, persze fáj, de a korra
Koncentrálunk, nem a lehetetlen
Vágyban tanyázunk. Azt érjük el,
Mi valóban elérhető. Ez még csak
Érdemelt nyugalom, nem a végleges,
Visszavonhatatlan
Temető***




thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...