2014. augusztus 31., vasárnap

Egyszer úgy lenne jó***



Egyszer úgy lenne jó***


*** hogy nem most volna.
Vagy csak nem akarnád
Látni, hogy a tegnap régen
Nem ma***
Csillogna a szemed és nem
Számolni tanulnál, hanem
Magadhoz ölelnél, szorosan
Karolnál és hosszú tirádával
Kifejtenéd, te is tudod, nem
Vagyok hozzád való, nem tudod
Meddig és miért érvényes
A szó**
Megkérnél – csak most, csak
Ez egyszer szeresselek téged.
Aztán megint és megint, ha
Ez az egy jó lett***
Nem ígérnél és nem várnál
Ilyesmit tőlem se, csak ölbe
Kapnál, s vinnél, míg bírnál,
Mindörökre***
De legalább is egy szobáig,
A szobában egy kényelmes,
Nagy ágyig – és én tudom,
Te szeretnéd, amit látnál.
Nem bánnád meg soha, hogy
Oly sokat hurcoltál***


Hiszen mégis tudsz számolni.
Tudod, hogy meghalok. Ami
Belőlem marad – a rohanás,
A nagy ágy, a fulladt szerelem
Veled, s az, hogy amire egy
Nyavalyás életen át vártam,
Bekövetkezhetett***


Ha tudnád azt, milyen szépen
Szeretlek téged, meghatódnál,
Egy ilyen lehetőséget ki soha
Nem hagynál, és szeretnénk,
Mert a végtelen nagyon is
Véges***

Kapj fel, drága, mert félek,
Késő lesz***



thao




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...