2014. július 5., szombat

Találgatás





Találgatás


Az „Angyalok városa” filmet számtalanszor megnéztem, magamba ittam. Egy olyan földi léten túli világot mutat be, mely számomra nemcsak, hogy tökéletes, ugyanígy érzett – de abszolút ön azonos. Kezdhetjük a fekete kabáttal, fekete ruházattal, amelyet az ember formájú, földi halandók számára láthatatlan angyalok viselnek. Én a földön is feketében járok.Kevés kivétellel minden ruhám fekete. Már nem is tudom, hogy hány verset írtam erről a benyomásról, mert nem engedett a téma megnyugodni. Mind más lett, innen is egyértelmű, hogy ezer szálat hordoz számomra.


Ami legutóbb mély gondolkodóba ejtett, az a film végén megjelenő puritán, mégis sokat mondó felirat: DAWN – NAK.
Az egyik producer a Dawn keresztnevet viselő ember. Neki szól az üzenet. Sok minden lehetséges. Elmenő – félben van és biztatásnak szánta egy őt szerető valaki. Ugyanis – a film már egy formában elkészült. Emlékeim szerint Berlinben. De ahogy engem nem enged el a mai napig sem, könnyeket fakaszt, tördelem a kezem, hogy ne következzék be a szörnyű vég.Nem érzem másolatnak, holott az első olvasatot nem láttam.Nekem már volt halottam. Most csak 43 évesen eltávozott férjemről beszéljünk. Ővele örökre terveztünk. Mégis, közös életünk nyolc, sovány, mégis oly gazdag hónapjában éreztem, nem lesz ez olyan hosszú, mint gondoltuk. Jöttek a jelek, csőstül. Csaknem átestünk rajtuk, de nem akartuk őket azért sem észrevenni. Az én Dawn – om úgy szállt el, mint egy hosszú kabátos angyal. Mélyen hiszem, köztük van. Fehérben, feketében – oly nagyon mindegy számomra. Azt viszont TUDOM, jó ott neki, és ez elég. Megszabadult az ostoba, földi, megfelelési kényszertől. Megszabadult az ÉLET nevű játéktól, ami számára túl bonyolult és teljesíthetetlen volt. Nem neki volt kitalálva. Ezt én pontosan láttam és könnyű szívvel maradtam árván nélküle. Aki szeret – nem magának akar jót. Neki akartam mindent megadni. Ha az kell, akkor a megváltó halál legyen az.Csak neki legyen megnyugtató, biztonságos, vele, saját magával ön azonos.

Az „Angyalok városa” számomra annyira fontos, mint a levegő, vagy az éltető víz. Előre meg nem határozható pillanatokban kell elővennem, minden pillanatát lankadatlan figyelemmel végig bogarásznom. Számomra, mint alkotás is tökéletes, rendezőstül, kellékestül, főszereplőstül, úgy, ahogy van. Meg Ryan és a csodálatos Nicolas Cage. Kapaszkodó, hogy elhelyezhessem magamat ebben a csodálatos, mégis egyre inkább búcsúzóvá váló világban. Így könnyebben fogok elmenni, mert ha semmi mást nem nézünk, megérintett a SZÉPSÉG. És az élet legfontosabb momentuma ez. Megérint a szépség.
Ez a teljesség maga.




thao


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...