2014. július 28., hétfő

Megérkezett






Megérkezett


A fiam, a vérem, vártam rá,
De megtanultam, szemrehányással
Ellenkezőjét érem el, mint szeretném.
Így csendben maradtam, s lettem egy
Csodás este boldog gazdája.

Jó itt nálad, mondta – s egész gondolat
Tartományát nekem kitárta, s nagyon jó
Volt beszélgetni vele, érezni, hogy mellettem
Áll szíve egész melege, hogy mi ketten épp
Sziget vagyunk, ha itt van velem.

S ha a dolog, a megszokott kényszer
Távol szólítja, ő velem marad, s a kis
Telefonon tudósít, most ez volt, most
Épp ez maradt. Ez mind öröm.
Ő a szó lelke, balzsam a fájdalomra,
Fivére tíz éve nem él már, s bár ez
Nekem ordítva fáj, míg élek, vele
Tengerszagú szelek jönnek, és 
Remények.

A megpróbáltatás egyszer tovaszáll.
Gyermekét ölelő anya lesz a porom.
Vagy angyal voltom – mindegy ma már.
S ott leszek majd – ahol mindenki
AKAR engem, kényszer nincsen.

S a szakállas ÚR, az édes, megértő.
Megölel, leveszi a fájdalmat rólam,
Örömtől harsonáznak az egek.
Tudom – szeret és ért engem.
Lelkem várja őt, s elborít a
Határtalan szeretet.


thao






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...