2014. július 22., kedd

Jó éjt, kedves!





Jó éjt, kedves


Hitvesem már elfészkelt az ágyon.
Nagyot sétáltunk az éjszakában, ez
A mi időnk. Bársony palástját az
Ég sötétkéken kiteregeti, megszórja
Huncut csillagokkal, s minket hív.
Ezek a séták hosszúak, tartalmasak.
Lombkupola fejünk fölött, még meleg
Járda a lábunk alatt.
Ilyenkor cserél gazdát sok hasznos
Gondolat, oly gyöngéden öleled
Derekamat, mintha eltörni készülne.
Nem törékeny, már vastagabb, mint
Mikor a szerelem minket megtalált.
Egybefonta örökre az életünk, az
Időnk telik, s a vékonyka derék
Valamivel szélesedett, de te
Ugyanúgy szereted***
Dicséred a bőrömet, a megmaradt
Arányt, nem engedte gonoszul
Szétcsúszni az isten a hajdan
Tökéletes formát***

Én is készülök hozzád, lebbenékeny,
Fekete ingem ingerlően kiadja  
A mellek kerekded halmát.
Látom, ahogy a pillantásod végig,
Sorra pásztázza a látványt, s érzem,
Ébred azonnal benned az örökre
Ugrásra készen álló vágy.

Melléd bújok, lábammal átfonom
A tested, nyakad köré ékességet
Fon karom, a csókod ízét oly jól
Ismerem, mégis lázat gyújt
Az ismerős íz, ölelés, illat,
Belőled az örökös nyugalom.

Mindig egyforma bennünk a gondolat.
Megsimogatom kedves nyakad, majd
„Jó éjt, kedves” köszönök el tőled.
Valóban, szívből, kedvesen.
Hosszú volt a mai séta, s a kívánság
Ott kukucskál a sarokban, de mi mára
Nem válaszolunk neki.
Háttal fordulok neked, tested teljes
Hosszában öleli testemet.
Viszonzod az esti búcsúzást.
Nyakamra még egy pille
Csókot küldesz, majd
Beborít minket a mindent
Takaró éj.

Az ablakon illatos levegő dől be.
Hűvöse oly üde, s elalszunk.
Nyugodt vagyok, mert tudom,
Szempillád az én álmomra
Csukódva vigyáz.
S az ablak sarkából az apró
Csillag, míg a föld el nem fordul,
Gondosan, ragyogva csak
Nekünk fuvoláz***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...