2014. június 1., vasárnap

Édes, furcsa***




Édes, furcsa játék***


*** utolsó, kedves ajándék,
Amire a szürke por is fog
Emlékezni belőlem, mikor a
Víz mesés, súlyos tánca
Belemossa a földbe átlényegült,
Habkönnyű, szellő szárnyára
Kívánkozó, odaillő testem***
Egy ki nem mondott vallomás,
Egy szürkületbe hajló, délutáni
Látomás, csak ülni, beszélni,
Valami finomat inni, élvezni
A hely nyugalmát, érinteni a
Gondolat szárnyát, mely nem
Szerelem, százszor bonyolultabb
Nála, hiszen csak két magányos
Lélek vágyik a bűbájos varázsra.
A test kívánsága ide nem való.
A lélek fonódik, ölel a szó.


Ez még járna, ez még hófehér
Mágia, mielőtt elszállok, csoda,
Valóság, könnyű, tiszta igazság.
Igen, ez lenne jó***




thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...