2014. június 7., szombat

A versek és az álmok kertje****







A versek és az álmok kertje



Gondolatban messze visz a szél,
Ide, hol csend és béke van, mesél
A selymes fű, a szellő, visszahozza
Azt, ami szép volt, azokat, akik
Szerettek, de valamilyen rejtélyes
Okból már nem szeretnek, vagy
Nem akarnak szeretni, szívükből
Erőszakkal kitéptek***
De a kertemet nem veheti el senki,
Oda mindig vissza tudok repülni.
Itt az idő megállt, magamhoz ölelem 
A három aranyhajú babát, akikért
Megszülettem***
Megérzem, bármi is történt, bármi
Torzóvá törött, ők csak ebből, csak
Egy ilyen szövetségből születhettek,
Lehettek ilyenek - tökéletesek. S ha
Később mássá akartak lenni, az csak
Kósza álom maradt, mert a lelkükben
Ott él, mindig, honnan jöttek, mivé
Váltak, s ezt nem tagadhatják és nem
Adhatják másnak***


Nekem tiszta egység az anyaság,
A szerelem, a vers, a zene***
Egyik a másikból fakad, egyik a
Másiktól fényes, egységes, mély
Szeretettel teli***

Nem tagadok meg semmit, holott
Tisztán látok, ilyen vegyesnek
Fogadom el a világot, mert a
Tökéletes nem létezik***

Lehetet tökéletes egy szobor,
Egy zene, egy kép, egy pillanat,
De a pillanat meztélláb elszalad,
S marad a jelen valóság, amiben
Élni kell, amiben önmagunk
Leges legjobb valóját megélni kell.
Tudni, hogy folyton hibázunk,
De nem vagyunk rosszak, csak
Emberek, s emberségünk olyan
Ajándék, melyet megcsúfolni
Nem lehet, viselni kell, büszkén.
Hisz elmegyünk, s a por szállta
Után nem marad más, mint
Emlékünk, s büszkeségünk***




thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...