2014. május 31., szombat

Tópart**





Tópart, napfény, nyár***



*** olyan igazi nyár, amikor
A felhő csak játék az égen,
Hófehér bari, hogy ne legyen
Olyan egyhangú kék mégsem***
Bementünk úszni, a víz lágyan
Körülölelt, aztán te is átöleltél,
Kedvesen a part felé fordítottad
Az arcomat, mert ez az a pont,
Ahol egyszerre látszik Füred,
Tihany***
Aztán vonzott a mélység, tovább,
Tovább, hisz befelé könnyű, csal
A hullám is a javunkra, egy tempót
A sokszorosának mutatja***
Megfordultunk, mert tudtuk,
Kifelé kétszer olyan nehéz.
Ellenáll a hullám, szembenéz,
Harcol ellenünk, mert csalós az
Áramlat szembe.
Dupla tempót kér, fordítva, mint
Befelé tette. De mi bírtuk, s végül
Elértük a homokot a parton.
Elnyúltunk, te mellém húzódtál
Megsimogattad a vállam, majd
Átadtál a napnak, de a kezem
Melegen ölelte a tiéd,
Lágyan***

Izmos, széles vállú, penge vékony
Tested még nem ismertem és te
Sem ismertél engem***
Most jöttünk először egymást
Szemben látni, hiszen ami szóban
Elmondható, azt mi már szénné
Égettük a sok vágyakozásban.
Tudtam, magas vagy, mindent
Tudtam rólad már, de más a szó,
Más a szem, a száj – s ha lehet,
Jobban kívántalak, nagyon
Szerettelek***
Visszaandalogtunk kis házunkba,
S meleg, vagy nem meleg, testünk
Úgy fonódott egymásba, mint a
Halálba menők utolsó sóhajtása,
Mint az izzó kívánság valóságos,
Megtestesült mása***

A sötétkék égre eszméltünk.
Fáradtak voltunk, de könnyes
Szemmel nevettünk, csodáltuk,
Ilyen lehet?
A zuhany alatt pancsoltunk,
Mint két kisgyerek, te engem
Töröltél a bolyhos kendővel,
Én tégedet***
De gyönyörű, szerelmesen
Fürödni, semmiségeken
Nagyokat nevetni, ölelve
Kicsit belehalni***

Nagyon szépen öltöztem fel,
S kicsit magasabb cipőt vettem.
Hogy néznék ki egy óriás mellett?
Hóna alá sem érve, kicsin,
Elveszetten, pedig nem vagyok
Kicsi, te vagy hatalmas, mint
A szerelmed***
Elindultunk az izgalmas éjszakába,
Enni, borozni, jókat röhögcsélni,
Sétálni – meg, meg – minden
Finomat átélni, amit csak
Lehet***

Minden csodás volt, finom,
Kellemes, ahogy bort töltöttél,
S az izzó vörös szalag vissza
Csillantotta szerelmes szemed.
Nagyon jót ettünk és beszéltünk,
Mindig beszéltünk, s a sok
Csillag a tó fölött azon az estén
Nekünk ragyogott, csoda – fényesen!


Elfáradtunk, átkaroltál, velünk
Ballagott a langyos, esti nyár.
Már nem vágytunk másra.
Egymást kerestük újra.
Szerelmed tüzében ismét
Lángra gyúlva felizzottam,
Mint tüzes csóva az égen,
Igen, drága Isten, pontosan
Ezt kértem, egész életemben,
Mindig csak őt kértem!

Szőlőt szemeltünk és újra töltöttél
Két poharat. Szemed ugyanúgy
Ragyogott, mint elébb, s én azt
Éreztem, hirtelen – mindig úton
Voltam eddig – de most
Hazaértem, hisz a legnagyobb
Akarata döntött, hogy szívedben,
Öledben örök hazámat leljem***


thao










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...