2014. május 10., szombat

Time to Say****



Time to Say Goodbye

 

 

 

Igen, itt az ideje búcsút mondani. Az egyik legbizalmasabb ember, akire magát bízza minden nő – a fodrásza. Ha nem érti a szakmáját, szóval abba nem is jó belegondolni. Én ma temettem el az enyémet, majd 30 év ismeretség után. Talán több mint 30 év volt az.

 

 Precízen pontosan, archoz dolgozott. Szabolcsi származású volt, mint jómagam. A falujában egy öreg, vajákos asszony megmondta: - ő a legszebb lány a faluban. Így is volt. A szép, szőke karcsú lány még Szabolcsban végezte el a fodrász szakmát. Aztán pár év múlva pont oda került, ahol én laktam Debrecenben.


Előttem az esküvői képe, amit egyszer nekem ajándékozott.

29 éves volt rajta. Nagyon szép, szőke nő, fehér csipke ruhában, fürtjein kis hetyke, csipke, girardi kalap. Még 29 év telt el, házasságukból. Nagybeteg férjét hamar lerokkantották. Ily (Édesanyám írta mindig így az Ili – t. Megszoktam.) odaadóan törődött vele. Olyan vizsgálatokat is kieszközölt  a vendégei révén, amilyenekhez földi halandó nem nagyon juthatott. Mi szerettük egymást. Kölcsönös szívességeket tettünk. Az én ruhatáram híresen megőrzött ruhatár. Hibátlan.


Mivel ő – műtéte után először nagyon meghízott, aztán visszatért a vékony formája – bizony sok ruhadarabomat ajándékoztam neki. Szívből, szívesen. Ő egy nap alatt csináltatta  meg csodás varrónőjével a kisebb igazításokat. És mind emellett – a fejem is mindig rendben volt. A férj szülei jóval túl a nyolcvanon leestek a lábukról. Ő ápolásira ment. Megvolt a negyven év szolgálata, éppen most mehetett volna nyugdíjba. Nem fog menni. Nagyon szép virágai voltak. Megjelent a rokonság, a nem mindig túl jóindulatú kolléganők és a vendégek egy része. A férjet én csak az esküvői képről ismertem. Az öregembert, aki a házastárs helyén ült, nem ismertem fel.




A szertartás előtt Demjén: Honfoglalásából a „ Kell egy szó” hangzott el. Nagyon sokszor kellett volna az az egy szó, ami látszólagos vidámságát áttörve felfedezte volna nagy, belső magányát. A hatalmas kétkarú urna formájából már vélhető volt, hogy szóró parcellában temetik. Ez a legnagyobb találmány, amit létrehoztak a halott méltó elhelyezésére.

Csodálatos koreográfiával emelkednek és süllyednek a vízsugarak. Az urna füleit leveszik, az urna testét egy tartóba helyezik és az víz a zene hangjaira belemosódik a szépen kialakított, szökőkút rendszerébe.

 

Immár elhangzottak a búcsúszavak. Szép virágokat kaptál.Nagyon korán mentél el –de rögvest öntudatlanságba esve.
 
Legalább nem szenvedtél. Átaludtad magadat abba a világba, ahonnan még nem tudósított senki. Állva néztem végig a csodálatos, lebilincselő eseményt, amikor elszállt a nagy kékségbe, napsütésbe. Május 10-én temettek, gyönyörű, nyárias időben. Megérdemelted. Beszéltek mindenfélét – de az engem nem érdekelt. Láttam a házasságodat, láttam, hogy törődtél a pároddal és te vállaltad egyszerre lerobbant, idős anyósod, apósod.

 

Itt az ideje búcsút mondani. Time to Say Goobye


Édes Ilym - 58 éves voltál***



thao









 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...