2014. május 23., péntek

Olvasói levél




Olvasói levél


Mappáim közt „lapozgatva” találtam  ezt az olvasói levelet.
Azért tartottam meg, mert írója olyan kedves, közvetlen és őszinte.
Sok köszönő levelet kaptam, de ebben van sűrítve minden ok, amiért
én még soha nem bizonytalanodtam el abban:- Írnom kell. –
Jelenleg jól jönne több ihletet adó történés. Türelmesen kivárom, míg újra nagyobb elánnal tudok gondolatokat közölni. Eddig minden alkalommal a kihagyást termékeny időszak követte. Remélem, most is így lesz. Íme, a levél. (Akkor sokadmagammal egy nagy lapra írtam, de nem tetszett egy idő után – eljöttem. Nem tudok megalkudni.)




Drága thao!

Először is: bocsáss meg nekem, hogy tegnap nem válaszoltam azonnal. Én "pacsirta" vagyok, nem úgy, mint te. A fiamat vártam még haza az éjjel, ezért voltam még a neten, egyébként ilyen "későn" már félálomban szoktam lenni. Ez bizony rányomta bélyegét az agyamra, így nem voltam alkalmas arra, hogy méltó válaszlevelet tudjak Neked írni.
Thao kedves! Boldoggá tettél, hogy megtiszteltél bizalmaddal. Annak idején, amikor rátaláltam a topikodra, néhány nap alatt végig olvastam elejétől a végéig. Bevallom, egyik írásod sem hagyott érzelmi reakciók nélkül: hol együttérzéssel, hol veled együtt zokogva, hol mélyen meghatódva, hol pedig boldogan, veled együtt szárnyalva olvastam soraidat. És sokszor vissza-visszatérve a "régiekhez" olvasom, azóta is. Ha nem lenne csúnya jellemvonás, azt írnám: irigyellek azért, hogy képes vagy ily módon szavakba foglalni az érzéseidet, és hogy a szavakon keresztül sok-sok ember szívét-lelkét meg tudod érinteni. Ezért csak annyit tehetek, hogy megköszönöm neked mindazt, amit soraid olvasása közben átélhettem.
Végezetül: itt valamennyien, akik részesülhettünk "áldásodban", csak hálásak lehetünk Miklósodnak, amiért annak idején szavadat vette. Biztos vagyok benne, hogy fiad onnan túlról boldog mosollyal figyel bennünket is. Miatta és miattunk - drága thao - élj és folytasd!
Ölellek sok szeretettel:



Ildikó



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...