2014. május 8., csütörtök

Most először***



Most először***


*** mondom el, bár
nem vártad már, de
el kell mondanom,
hisz várni kár***
miért várjak arra,
hogy végem legyen,
miért várjak arra,
hogy szerelem nélkül
teljen el a maradék
életem***

tudod,még nincs késő,
még gondolok rád, idő
már nem számít, rég
vagyunk egymásnak,
a világ két végén
sorsunk börtönébe
bújva***
de kisütött a nap és
rád gondoltam újra,
minden a régi, mi
várunk száz évig, ha
kell, de nélküled
semmi nem érdekel,
ígérted eljössz – de
én tudom, alig maradsz,
két vándor lélek csak
összeakad, mint a
tiszavirágok, mikor egy
napra dúl a szerelem,
fellegekben repülnek,
oh, istenem és másnapra
meghalnak, nyomuk sem
marad – ilyenek vagyunk,
várni nem szabad***
most először elmondom,
hogy irtó szép halál,
szeretni, leesni, hiszen
vége már***

de nem sír senki, mert
boldog ez a röppenő
szerelem, életem a
kezedben, virág a
vízen***
így minden évben
eljövünk, egy nap
dús öröm, először
mondtam el,mert
megértettem – örök
létemet neked
köszönöm, örök
létezésem e furcsa
öröm, mely egy
napot virágzik,
s mindig

visszajön***



thao







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...