2014. május 28., szerda

Hívtál






Hívtál


Nagyon kedves voltál.
Meghívattad magad,
Hiszen vadonatúj lakom
Erre okkal is szolgálhat
Neked – meg akarod
Nézni, most hogy élek.

Természetesen – majd
Megbeszéljük, s kulturált
Csevejjel elmegy egy óra,
Több semmiképp, a terasz
Ajtaja nyitva, megkínállak,
Hideg ásványvízzel és
Langyos szeretettel.
Ennyi van.

Megnézed, elbámulsz,
Kicsit okoskodsz (pedig
én láttam a te hullaházad,
nem értesz hozzá- rémálom)
A méz túl édes és felszínes,
Kevés. Az üröm koncentrált
Sűrűje ül az egész emberi
Viszony alján, beragadva,
Kimoshatatlanul.


Hirtelen föllángolásaidat
Magad húzod keresztbe.
Minden alkalommal ezt
Csinálod. Sajnos, ismerlek
Már régen. Szavad elszáll,
Mindig, mint nyárfa pihéje,
S szélben a pernye***









thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...