2014. május 9., péntek

Drága Kicsim!




Drága Kicsim!


Elvitt a repülő messzire. Abba az idegen országba, ahol azt hiszed, szeretetre fogsz találni. Ki soha nem mondanád, de arra vársz. Ott nem fogsz semmit kapni, olyan lesz, mint itthon volt. SEMLEGES.


Egyetlen hely van a földön, ahol rajongva szeretnek téged.
Egy hibbant öregasszony egy parányi lakásban, amit te varázsoltál gyönyörűségessé. Bontottál, gletteltél, mindent elvégeztél, amitől csodálatos lett. Be sem tudtad fejezni, mert toporzékolt már a repülő. Vitt vadidegenbe, ahol te, a műszaki munkák géniusza zöldségeket tisztítasz –és néha már egy – egy szendvicset is rád bíznak. Most gonosz leszek. Téged idehaza senki nem szeretett úgy, hogy az bevonzzon téged. Amolyan kis rideg marhatartás volt. Te el is helyezkedtél ebben. Erre bekavar egy vén satrafa, aki zsigerből tud szeretni, és rád pakolja annak a súlyát is, hogy imádott, középső fia olyan volt, mint te. Meg azt is elmagyarázta, hogy az ijesztő egyezőség dacára nem őt szereti benned. Téged szeret. Nagyon. Nem anyaként, hisz van anyád. Csak – valami furcsa, a földalatti vízerek, és a jó isten által vezérelt módon szeret. Nincs abban semmi bűnös, hiszen patyolat, mint a falusi elsőáldozó kislányok habfehér kendője. Ők zavartan gyűrögetik – de ez a fehér kendő téged hazavár, keményítetten, tisztán. Csak egy órára, hogy látva téged, jóságos, kedves lényedet, ne veszítsen a magyarság egy ilyen csoda – szülöttet. Ezért zsaroltalak meg – míg élek, jönnöd kell. Ez nem sok idő, de a súlyát rád raktam. Aztán már, remélem, az emlék is haza fog hozni. Mert akit ennyire feltételek nélkül, tiszta, kétségbeesett, tárt szívvel szeretnek – az hazatér.


Nem tudom, hogy a könnyű technika dacára fogok- e írni neked e- mailt? Lényegtelen. A szívedbe fúrtam magamat. Nekem ott helyem van – és nem létezik, hogy ezt te ne olyan hőfokon érezd, mint ahogy adják. Jómagam –vagy csak a szellemem mindig hazatérít téged, mert nagyon, nagyon szeretlek, drága kisgyerek. Úgy – ahogyan azoknak kellett volna, akiknek ez volt a dolga. Nem tették. Bezárkóztál. Most itt vagyok, és az ölelésem bizonyítja – még egyszer anyád született. Ne játszd el, kicsim! Akkor is leszek, ha már igazi valómban messze járok. És ez a végtelen szeretet kötelez téged. Magyarnak maradni, tartozni valahová, mély szeretettel, teljes kitartással. Ez alá nem adjuk.



thao










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...