2014. április 19., szombat

Falfirka





Falfirka



Hevenyészett vonalbáb
Tűzforró falon, lába lóg,
Feje csak épp megül az
Egy vonal nyakon.
Bárkinek, ki arra jár,
Csak egy mozdulat.
Letörli, s nincs tovább
A báb a forró ég alatt.

Ilyen voltam. Emlékeim
Mélyén fölrémlett néha,
Ezt is tudtam, meg még
Azt is – talán, a régmúlt
Kútjába bámulva.
Az biztos, most ezt nem
Tudom, s mikor már szinte
Nem tudtam semmit –
Megjelent mellettem az
Erő – húgom, s rántott
A lelkemen parányit,
Kicsit***

Nem mondta:- Te ezt tudod! –
Ő tudta – már nem tudom.
De – tudta, hogy régen mindent
Tudtam, és elhitette, ma már nem
Baj, hogy mindazt, amit tudtam –
Mára nem tudom.

Tette helyettem, nem biztatott.
Lényéből áradt a hit:- Azért
Vagy, mert megérdemled,
Neked csinálnod kell, 
Mindezt, itt.
Verset kell írni, lelket építni,
Most ez a te dolgod, nem más.
A balga, furcsa, nehéz, régi
Késztetések elszálltak –
Kihunyt a délibáb.


A báb lemászott a forró falról,
Bizonytalan volt még – de már
Nem volt ostoba. Megértette – őt
Sokat bántották, így kiégett az
Éltető erő – de van még más,
Amit tud, és az fontos, mert
Amit tud, attól megáll az idő.
Kisimul a ránc a lelken, könny
Szökik, ha visszanéz a múlt.
Megértette, hogy csoda,
Hogy még él, s mind ebből 
Biz semmit nem tanult.


Már nem is fájt, hogy amit
Húgom könnyedén tud,
Nekem ma már nem
Megoldható, de igyekszem
Helyette adni mást, ami
Mindenkinek kell – és
Annyira jó!

Testvérem ereje így vált bennem
Mondatokká, kemény tartást
Adott! Óh, erős asszonyok,
Csodás lények, a ti kezetekben
Megáll az élet, éled a falfirka,
Új életre sarjad, nem kaparják
Le többé szürke, hitetlen, álom
Nélküliségek, mert az mind
Halott***


S – nekem még egy darabig
Élnem kell, míg fejemben
Élnek a megváltó 
Gondolatok***


(Testvéremnek)


thao







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...