2014. március 29., szombat

Thaiföldi anziksz





Thaiföldi anziksz


Én ott soha nem jártam,
De érzi a köveket a lábam.
Szívem e sok gyönyörűségtől
Csordultig könnyel telve.
Templomban járunk, ami
Olyan, mint egy magyar
Halasi csipke – melynek
Ára az arannyal mérhető.

Belépni csak képzeletben tudok,
Elönt egy imádságos állapot és
A ferdeszemű, hajlékony karú
Isten épp úgy meghallgatja
Szavam, mint az én, saját
Uram, tudom, testvérek ők,
Jóságban, bánatra flastromot
Rakásban egyaránt tapintatos
Segítők. Innen a távolból telik
Csordultig a lelkem. Ilyen szép
Szerintem szinte nincsen, mert
Eljutni oda nem fogok soha.

De a léleknek, legbelül mindig
Lehet saját áhított temploma.



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...