2014. március 29., szombat

Tavasz van





Tavasz van


Oly csodás! A tulipánfa büszkén
Fordítja édes arcát a nap felé.
A sok magasba szinte elröppenő
Gyertya mutatja:- megindult,
Meg nem állítható, olyan szép,
Megbicsaklik a szó, és a szem,
Valamit a kis kamera falja ezt
Az édent.

Az árnyasabbik úton jöttem.
Néztem a bimbókat, eltűnődtem.
Mennyi szépség, pompa, illat.
Néhány kedves ember, s a jóság,
Még egészséges lehetek.

S akkor megintettem magam.
Gondolataimba mélyedve,
Hirtelen. Nem szabad bántani
Senkit, jobb az öröm, mint a
Balga sértődés – és magamban
Szívből bocsánatot kértem, bár
A bocsánatát többé el nem érem.
Ostobán irtottam el magamtól.
Pedig jó volt, hogy volt, kérlek,
Ha lehet – ne haragudj***



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...