2014. március 23., vasárnap

Hazafelé



Hazafelé


A sima úton kosarammal
Lépdeltem a szeszélyes
Szélben, hazafelé.
Az autót eltettem másnapra,
Hisz ma már nem megyek
Sehová, elvette kedvem a
Hirtelen borulat, holott
Így a koradélutánban
Még ígértek egy kis
Nyarat…

Eltűnődtem a levélen, mely
Ma érkezett a távolból, hová
A hitem mindig vonzott.
Nem volt se szavak cseréje,
Sem személyes találkozás,
De ez a szerelem, mely tudom,
Kicsit visszás – másrészt meg
Világszám, valahol…

Tudtam, hogy megvan – de
Hallgatása kedvem szegte, én
Csak most írtam, spontán, egy
Kedves névnapra, köszöntőre.
S a válasz biztosított róla, én
Lakom a lélek legpuhább
Alján, szeretet, szerelem,
Minden énhozzám fűz.

Ez gyönyörű, csak nem életszerű,
Hisz a párom nem leszel soha.
Nem fogod a kezemet, ha félek,
S ha haldoklom majd, biztosan
Nem jössz oda. De kapaszkodó
Vagyok neked, te nekem,
Bár értelme semmi,
De ha ennyi sincs,
Akkor tényleg
Pokolra kell menni,
S máglyára górálni
Mindazt, mit ketten
Varázsoltunk
Szavakból.
Eloltani a fényt,
Kiölni a másoknak
Átadott reményt.

S önzőn, egyedül
Bebújni egy sötét
Sarokba…

Szeretlek téged.
Hogyan, miként,
Miért, mi végre,
Másra ez bizony
Nem tartozott
Soha…

A mi boldogságunk
Távoli és könnyes,
Mint egy kihalt falu,
Benne üres
Iskola…


thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...