2014. január 11., szombat

Köd






Köd


Ráült a házakra, a házak közti
Kertekre, a mérleghintára, mely
Féloldalasan, félszegen várja az
Egyensúlyt. Hiába. Nem ül senki
A másik oldalára. Így félszegen,
Ferdén áll – s talán álmodik.
Álmodik meleget, sok gyereket,
Napot, mely mindent beragyog.
Akkor mozgásba lendül minden.
Megtelnek a sétautak, a padok,
A játszóterek, barátságosak a
Kitárt ablakok…

Messze még, s nem is hisszük,
Egyszer csak itt lesz és oly
Könnyen felejtjük a barátságtalan
Telet. De most még semmit nem
Tehetünk, cipeljük a bundát, és
Nézzük a távoli, szúrós kis pontot,
Amit a park lámpája döf a sötétbe.
Erőlködik és üzen. Fényt akar adni,
S üzeni, lesz még tiszta, meleg, sárga
A fénye. Nem maradunk örökké
Reménytelenül a ködös
Sötétbe…




thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...