2014. január 6., hétfő

Imádom a meleget***




Imádom a meleget és a napot



Idén a január elkényeztetett minket. Nem kell kiabálni, hogy fölmelegedés és dögvész! 1969 - ben született fiamnak legalább 5 évig nem tudtam megmutatni, mi az a hó!

Volt tehát már ilyen. S mikor az amúgy is csodás konyhámba szőnyeget kerestem (s találtam is, szinte fillérekért – ragyogó minőséget), boldog voltam, hogy a könnyű, fekete bunda majdhogy rám nem égett. A nagy, könnyű selyemsálat még ki tudtam tekerni a nyakamból – de kabát nélkül nem mertem volna mászkálni. A parkolóban régi jó barátba ütköztem. 46 éve az – csak már rég nem az enyém, hanem a hadat viselő ellenfélé.
Én nem háborúzom. Tisztességgel elbeszélgetett velem. Fájó pontját messze elkerültem. Tudom, hiteles forrásból, hogy mióta a felesége nyugdíjba ment, száz kiló lett és iszik. Felkelni csak akkor hajlandó, ha nincs otthon pia. Házasságukat visszanézve: - két össze NEM  illő ember katasztrofális torzója az egész történet. Az asszony mindig is tehetetlen volt, a pasas meg magánéleti gyáva, aki minden alkalmat kihasznált, de, soha nem mert elválni. Második kudarcát nem viselte volna el. Így aztán volt ő a társaság viccmestere, poén gyárosa és egyike a legtehetségesebbeknek.
Ilyenkor veregetem meg a vállam. Amit én átéltem – azzal ezek a kis problémák – amiket ő átélt – köszönő viszonyban sincsenek. Én tartom magam és megpróbálom az életemet összhangra csomózni. Van napirendem – ami csak úgy alakult.
Van egy álomszép lakásom, ahonnan ki akarok halni. (Még nem holnap.) Éppen ma este tűnődtem el, mi lenne, ha akadna egy – röhejesen hangzik – udvarló, aki elvinne ide, vagy oda***
Ne vigyen sehová. Nem fér bele. Várnak a kis tárcák, a versek, a recenziók, amikor békében írni tudok. Vár a nagyváros, ahová autóval bekukkantok, mikor nagyon szükséges – hogy aztán itthon végre kifújhassam magamat.

Hálás vagyok a fél tizenegy után előbújó napért és ostobán remélem, hogy az idén nem szakad ki az égi dunna. Azt hiszem, most egy kicsit egészen szeretek élni***

thao








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...