2013. december 22., vasárnap

Világra jöttél





Világra jöttél…


Mert eldöntötted, jobbítani kell
Ezen a káoszon. Belebuktál.
Hisz ennyi szennyen szent lábad
Sem diadalmaskodhatott…
Csak hágtad a szeméthegyeket,
Csak gyűrted le a szűkszemű
Kapzsiságot, kenyeret adtál és
Szép emberi szót, közénk loptad
A vidámságot. Emeltél, hol esni
Láttál, mosolyt csaltál, hol sok
Volt a ború – aztán elfáradtál,
Hagytad, hadd folyjék a leges
Legmélyebb szégyen, majd
Hófehéren hazádba
Visszatértél.

Szeretlek téged, bensőséges.
Mély szeretettel. Minden
Bánatod szívemen sajog.

Mellettem álltál, a kezem fogtad,
Soha nem engedtél egyedül útra.
Ha megpihentem, te is kifújtad
Magad.

Most még a babát ünnepeljük.
Édesanyja biztos melegében,
Az állatok hű szeretetében.
Még kezded a 33 évet.
Pásztorok közé húzódva
Csodállak, óvón szeretlek,
Hisz anya vagyok.

Nagyon jó, hogy eljöttél hozzánk!
Szép égi ajándék, biztos remény.
És hiszem, nem haltál egy
Időre hiába, jóságod élő,
Nyílegyenes ösvény,
Mely csakis a bizonyos
Igazság felé vezet!



thao



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...