2013. december 17., kedd

Szinek még vannak




Szinek még vannak…


… az erdő a lombját még
Most sem veszítette el.
Halálos csönd, béke, ahogy
Kinézek a nagy ablakon,
A kertbe.

Karácsony lenne. Már milyen
Rég nem várom, csak tudomásul
Veszem. Elfogyott az erőm, 
Megnőtt minden gyerekem – és
Messze vannak – elérhetetlen
Távol. Fiam szíve idehúz, szól
Rám, de fogja az otthon, amit
Már ő teremtett, s ez így van jól.

Röpke magamat látom szállni
A millió teendő között – hol van
Már a tünde asszony, a régi tél,
Az arany nyár. Megfáradtam,
Már nem tudok másként élni,
Csak így, lassú dolgosan, halk
Csendesen. Nem zavarnak holmi
Kívánságok, vágyak, ha jól vagyok,
Már tiszta kegyelem.

Csak a biztonságom fontos, meg
Az édes mosolyú „öreg” gyerekem,
Akinek hangját hallva visszatér a
Régmúlt, értelmet kap szív és érzelem.

De le tudunk lassulni, istenem!
A régi énünk, mint repedt tükör,
Egy ódon fiók alján – szépen
Elpihen.



thao





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...