2013. december 14., szombat

SILENT NIGHT







Silent Night




Amikor úgy akarok imádkozni, hogy a szép szakállas EMBER is meghallja odafönt, Mahalia Jacksont hívom segítségül. Ő bármit a szájára vesz, az azonnal imádsággá változik. Az osztrák kántortanító által szerzett, világszerte ismert Stille Nacht, azaz Csendes éj kizárólag ennek a feledhetetlen asszonynak az előadásában válik imává. Amikor ő énekel, a Jóisten Fia is leteszi a kezéből a munkát, hogy őt figyelhesse.




Egy év után váltam képessé arra, hogy megértessem magammal, bele kell nyugodni, hogy az én kisfiamat nem látom többé. Ekkor sietett segítségre egy jó barát – áldja meg a fent emlegetett – és csinált nekem Miklós általam összeválogatott fényképeiből egy számítógépes animációs filmet. Kezdtük a kicsi korával, beleraktunk virágcsokrot és egy egy pillanatra az állatait. A képek lefordulnak, elszállnak, mint egy origami. Csodákra képes az általam kezelhetetlen technika. Így már könnyű dolgom van. Media player, doc. Miklós. Indul a film. A zenét kettéosztottam. Az első félben egy GUNS N’ROSES ballada szól „Since I Don’t Have You”. Mivel nem tudok angolul, Zoli röviden lefordította, lényege: - nélküled. Aztán nagy sötét háttér előtt újra a nagy virágcsokor (mind az én fotóm és Miklós látta is mindet). Csend. Aztán egy bájos képen, ahol átöleljük egymást – a hóna alá érek – megindul Mahalia imája. Most már kibírom. Akkor ordítottam fel eleinte, amikor az a kép jön, ahol elaludt a fotelon, én a plédjével betakartam. A zene véletlenül itt oda ér, amikor Mahalia dúdolni kezd. Elringatja az én békésen alvó, most már halott kisfiamat. Ez a kép sokáig marad, végig a dúdolással kísérve. Aztán a hit teljes diadala felzeng a csodatévő asszony hangján és jön a legeslegutolsó kép. Két német barátja látogatta meg idehaza. Fölutaztak Pestre. A velük lévő német kislány fotózta zseniálisan, ahogy egy lejtős, régi, budai utcán a három fiú felugrik. Rögzíti a pillanatot a levegőben. Lábuk a talaj fölött jóval. Miklós teli szájjal mosolyog. Vállig érő, hatalmas haja, mely súlyos és szelíden hullámos, szétterül kicsit a mozdulattól. Így maradt meg a halhatatlanságnak az én elszállt angyalom. Még egyszer jön ugyanez a kép, a láthatóság határáig leszürkítve, fekete háttérrel. Valami csoda folytán Mahalia az utolsó sort megismétli. Teljes erővel zeng föl a hit: -Krisztus megszületett!- hirdeti a nagyvilágnak és a Csibe vérvörös rózsából kötött menyasszonyi csokra megáll, majd szétrobban.


Már meg tudom nézni szárazon is, csak jó pillanatot kell hozzá választani. Amikor nagyon borongós, mindig az az érzésem, menni kell utána. Illetve mindig az az érzésem, mert elviselhetetlen, hogy nincs. Krisztus megszületett.
Meghalt, mert bántották. Ragyogva föltámadt és ragyogásában ott van az én gyönyörű, kétméteres kisfiam, aranyszínű mosolya is, a robbanó vörös rózsával.



                          IRMAI MIKLÓS 1972 – 2003



Drága gyermekem eltávozásának első éve után írtam meg ezt az anyai sikoltást. Az idén épp tíz éve már, hogy nincs velünk.
A bölcs Atyaisten csendes békességet küldött a szívemre. Olyan, mintha élő valóságában itt lenne velem. Megnyugodtam.

Jó helyen van.


(Aki a filmet nekem - örök hála érte - megcsinálta, az is elment már.
Három éve nincs. 58 éves volt. Áldott béke legyen vele!)

Mindenki megkérdezhetné - mi köze az olvasónak egy anya által megélt
fájdalomhoz? Nem kiteregetés, és nem önsajnálat! Az emberi élet sokszor
érthetetlen velejárója, hogy " visszafelé" kell temetnünk. De ezzel alig valaminek van vége. A szeretet, az emberi elme, mely emlékezni tud,
csodákra képes. Biztatásként került ide ez a szomorú, mégis megélhető,
mégis felemelően SZERETETET sugárzó, szomorú tény.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Most mondom el***

Most mondom el neked… … mert később nem lesz már kedvem, mert később tán elfogy a merszem, s marad minden kimondatlanul… mo...